Közös kincsünk, Európa   tábor 

Bogács, 2009. augusztus

Augusztus 3., hétfő

            Reggel nyolc órakor indulunk az iskola elől. A szülők szeme könnypárás, siettetni kell az elválást… korán odaérünk Bogácsra, a szobákat csak két órától lehet átvenni. Felfedező útra indulunk, eljutunk a postáig, veszünk képeslapokat és irány vissza a szállásra.

Két óráig gyöngyöt fűzünk, majd birtokba vesszük  a szobákat. Van emeletes ágy is, kicsit vitatkozunk, tanakodunk, de végül mindenki elhelyezkedik, mi, lányok egy apartmanban.  

Előkerülnek az otthonról hozott finom sütemények, szendvicsek és játékok. Kicsit nehezen indul ez a tábor! Egész délután fűzünk, ez azért jó időtöltés!

            Vacsora után, este kilenc órakor van a tábornyitó. Az Európai Unió hat országát sorsolják ki, mi Lengyelországot fogjuk képviselni egész héten. Bemelegítésnek   el kell készíteni az ország zászlóját és címerét. Utóbbival hárman is próbálkoznak, végül a Fannié lesz a legjobb. A zászlóra is és a címerre is 9-9 pontot kapunk. Indulásnak nem is rossz!    

            Közben elkezdődik az ismerkedés. Misiből már első nap Kicsi Misi lesz, mert a szobatársa is ezt a nevet viseli, ráadásul már nyolcadik osztályos volt. Lengyel származásúak a szülei, ez még jól jöhet a csapatunknak!

Körülbelül nyolcvan gyerek van a táborban, nagyrészt egy oroszlányi gyermekotthon lakói, a közvetlen szomszédaink szabadszállásiak és vannak néhányan egyéni táborozók. Velük később szoros barátságot kötünk!

A táborvezetők igazán jó fejek! Közvetlenek, vidámak  és ötletesek!

11 órakor van takarodó, mire mindannyian lezuhanyozunk, bizony éjfélre jár…néhányan naplót írunk…aki nem tud elaludni, az birkát számol…299 fehér, 1 fekete átugrik a kerítésen…….

Augusztus 4., kedd

Reggeli után térképet kapunk és egy lapot tele kérdésekkel Bogácsról. Helyismereti portyára indulunk. Az út egy részét már megismertük tegnap, nincs is semmi probléma. Aztán egyszer csak már a sportpályánál járunk, kicsit lementünk a térképről… korrigálunk, kezdünk fáradni...

A kilátóhoz, ha jól emlékszem, 76 lépcsőfok vezet, de a látvány kárpótol bennünket a fáradságért: gyönyörű! Hegyek övezte kis falucska terül el a lábunk alatt!

Ekkortájt vesszük észre, hogy a központban le kellett volna rajzolni Bogács címerét. Sebaj, kis csapatunkat két részre osztom: vannak, akik rajzolnak, a többiekkel továbbmegyünk a halastóhoz. Közben elkezd cseperészni az eső, azért sikerül megszámolni, hogy hány pad van a tó körül.

Az utolsó két feladatot csak ebéd után tudjuk megoldani.

Délután strandolunk !!!!!

Este Zsolt, a táborvezető gitározik, mi pedig, „ kedves angyalkák” énekelünk, közben finom gyümölcsteákat iszogatunk…nagyon hangulatos!

Ebédet és vacsorát a Kőkorszaki Pocaktömő Étteremben kapunk.  Frédi, Béni stílus, az elején kicsit zsörtölődős pincérrel, finom, de nem túl nagy adagokkal

Ma képeslapokat írunk a szülőknek és a tanító néniknek , reméljük, hogy örömet szerzünk vele!

Augusztus 5., szerda

Reggel esőre ébredünk, de ez nem rontja el a jókedvünket. Egyre többen jönnek oda hozzánk fűzni, sorban állás van a szövőkeretért. Nagyon helyesek az oroszlányi gyerekek, kedvesek, beszélgetősek, barátságosak és udvariasak!

10 órakor kezdődik a vetélkedő. Rádión kapjuk a különböző feladatokat, az Európai Unió és Magyarország történelméről, földrajzáról és szimbólumairól kell számot adnunk. Legnehezebb a zenefelismerős!  Szerintünk megint jól teljesítettünk!

Ebéd után gyakoroljuk a rádióműsort, már tegnap megkaptuk hozzá az anyagot. Lengyelországot kell bemutatnunk a többieknek.  Riportot készítünk   Nagy Misivel, akiről megtudjuk, hogy a nyári szüneteket a lengyel nagyszülőknél tölti, különleges lengyel ételeket ismer és mindkét országot a hazájának tekinti!

No, ez a riport kihúzott bennünket a pácból, mert bár majd összetörtük magunkat és a stúdió berendezését, azért az látszott, hogy nem vagyunk a helyzet magaslatán! Becsülettel helytálltunk és végül mégiscsak 10 pontot kaptunk!  Köszönjük  Misi a riportot!

Délután még mindig csepereg az eső, a táborlakóknak nincs kedvük túrázni. Nekünk van!

A táborvezetők beadják a derekukat és szemerkélő esőben nekivágunk a túrának. Úti cél a Bogács határában található kaptárkövek. Erdőn, mezőn gyalogolunk, nagy szemű kökényekre csodálkozunk, a bozótból őzike ugrik ki ijedten és körben a Bükk szelíd vonulatai… esőillatú mezőn, térdig érő fűben Petra a lovait legeltetné. Az erdei úton bokáig ér a ragadós, csúszós sár, de valahogy ennek is varázsa van: jókat nevetünk, viccelődünk… velünk van Lujzi, egy hófehér kutyuska is, ő is boldogan hempereg a sáros avarban!

Meredek lejtő visz a kaptárkövekhez. Kísérőnk, Pityu bá- Maci bá elmondja, hogy megkövesedett vulkáni kőzet, riolittufa képződmény a kaptár formájú kő, melyeken bemélyedések láthatóak. Utóbbiak rendeltetése nem bizonyított, egyes kutatók szerint valóban az erdei méhek lakhelyéül szolgált, de valószínűbb, hogy bálványimádat eszközéül mélyítették ki. Minden esetre roppant érdekes!

Este diszkó, éjfélre mindenki nagyon fáradt, nem sok birkát kell számolni! 

Augusztus 6., csütörtök

Kirándulunk   Egerbe, hurrá!  Kacskaringós az út, néhányan furfangosan érzik magukat, körülöttünk a Bükk  szálegyenes  fái, mélységek és magasságok, szép kilátás!

Első utunk a várba visz, sétálunk, elképzeljük a hős egri várvédőket, rácsodálkozunk az alattunk elterülő városképre…..nagyon jól érezzük magunkat!

Nagyon büszke vagyok Rátok, amiért érdeklődéssel, fáradtságot nem kímélve tesszük meg a 97 lépcsőfokot a Minaretben! A szűk csigalépcső izgalmas és nehéz próbatétel, de megéri: fentről a kilátás gyönyörű! Szinte karnyújtásnyira a várfal, a sok torony, távolabb a Bazilika és a látóhatár szélén a sejtelmes hegyvonulat!

Este még gyöngyözünk, Egerben jól felújítottuk a készletet, csodálatos telehold van, az ebédlőben javában tart a karaoke parti.  Ennek inkább csak csodálói vagyunk, de megállapítjuk, hogy itthon nem is volna rossz!

Augusztus 7., péntek

Ragyog a Nap, mindenki készül a kaptárkövekhez. Érdekes és szép túra, de mi már voltunk ott. Röpke egyeztetés Maci bával, majd térkép  a kézbe és irány: Cserépfalu, csak nekünk, együtt! Falutáblától falutábláig négy km, oda-vissza, plusz…jobb, ha nem számolunk! A kedvünk jó, útnak indulunk. Elhaladunk  a borospincék mellett, az útszélen bojtorjánt találunk és dobálunk, árva napraforgót simogat a tekintetünk, majd egy egész táblával látunk … libasorban megyünk, nagy a forgalom.

Egy nagy kanyar után végre felcsillan a szemünk: Cserépfalu. Magyar szokás szerint ha az ember valahová megérkezik, akkor először is eszik. Kenyeret és szőlőcukrot vásárolok egy kis boltban, utóbbi jutalomfalat a gyaloglásért, majd alkalmas helyet keresünk a falatozásra. A templom töve erre éppen alkalmasnak bizonyul. Hihetetlen étvággyal esszük a kenyeret és a madárlátta szalámit!

A Millenniumi Kilátót keressük, készségesen segítenek a tájékozódásban a helybéliek, Igaz, Ti  mindenkinek köszöntök jó hangosan, így sok mosolyt könyvelhetünk el.

Árnyas patakmederben visz felfelé az út, mint a mesében, olyan szép! No, és a kilátás, miután felértünk

A visszafelé út nehéz és fárasztó , kíméletlenül húzlak benneteket magam után. Fél egyre az étterembe kell érni, meleg van, nagy a forgalom, fáj a lábunk, együtt érezvén én is mezítláb, zokniban gyalogolok. Alig pár percet késünk, közben megérkeznek Dóri szülei is.

  Ja, majdnem elfelejtettem, hogy már néhány napja meseelőadást gyakorolunk.  Egy lengyel népmesét kell a táborzárón előadnunk. Kiosztottuk a szerepeket, mindenkinek jutott kisebb, nagyobb rész. Szabad időnkben próbálunk és jelmezt készítünk.

Sietnünk kell vissza a táborba, mert a vacsorát mi készítjük. Útközben veszek néhány paradicsomot, paprikát, Piros Aranyat és Gulyáskrémet. Kár, hogy a tojást elfelejtem, így nokedli nem készülhet a paprikás krumpliba!

Ügyes kezek pucolják a hagymát, hámozzák a krumplit. Közösen főzünk az egyéni táborozókkal. Mivel késve kezdünk hozzá, a mi bográcsunknak már csak a hintaállványon maradt hely, egy rugós huzalon lóg. Érdekes és izgalmas!

Nagyon, nagyon finom lett, a zsűri is megnyalja utána mind a tíz ujját! Mindannyian többször is veszünk belőle.

Újra diszkó van, de sokan inkább kint játszanak, röplabdáznak, kergetőznek, mi rendületlenül fűzünk, Dóri anyukája hozott még szövőkeretet, így egyre többen készíthetnek karkötőt. A táborvezetők is rendeltek maguknak görög mintásat!

Suttogva terjed a hír, hogy 10 órakor éjszakai bátorságpróbára indulunk. Izgalmasnak ígérkezik, én sem tudom a részleteket.

Felsorakoznak a csapatok, zseblámpát vinni tilos és útnak eredünk az éjszakába. Keresztül a temetőn, árkon, bokron, sejtelmes ösvényeken… az erdő aljában kisebb csapatokra oszlunk, pár perces időközönként indulunk. Igyekszünk bátraknak látszani, de azért jó nagyot visítunk, amikor egy hatalmas madárijesztő megmozdul közvetlenül előttünk! Arrébb valaki ordítva kiugrik a bokorból, mi is visszaordítunk… bóklászunk tovább a sötét ösvényen, mígnem alulról érkezik a vízi pisztolyos támadás!

Utólag néhányan megállapítják, hogy nem is volt olyan félelmetes a bátorságpróba, de ott, akkor, a nagy sötét ismeretlenben nemigen akart senki sem elől menni! Teljesítettük, bátrak vagyunk!

Augusztus 8., szombat

Reggeli után kezdődik a „vízi-dili”. Mi kell hozzá? Röplabdapálya, vízzel töltött sok-sok lufi és néhány mindenre elszánt táborlakó! Az első két meccset elveszítjük, hajszál híján győzünk, jó volt a gólarányunk így a következő meccs már a miénk !

A második csoport győzteseiként szuperdöntőt játszunk! Az ellenfeleink  nagylányok , de mi sem szégyenkezhetünk. Hihetetlenül remek játék, a drukkolás izgalmában rekedtre kiabálom magam. Itt is sikerül jó helyezést elérnünk.

Délután, rekkenő hőségben strandolunk. Engem is többször vízbe csalogattok és nem bánom meg.

Timi sajnos alaposan leég, este Fenistillel kenegetem.

Többen ekkor vásároltok ajándékot az otthoniaknak.

Este hét órakor kezdődik a meseelőadás. Kihúzzuk az 1. sorszámot! Sajnos, a fényképezőgépet a szobában hagytam… nagy az izgalom… A mese címe: Hétéveske. Főszereplő: Szandi   . Az előadás fergetegesre sikerül, látszik, hogy a zsűrit sikerült teljesen elvarázsolni. Mindenki tudja a dolgát, jók  a jelmezek, Szandi teljesen beleéli magát a talpraesett, bátor kislány szerepébe…klassz csapatmunka !

A többiek előadása is nagyon jó . Ők átírták a meséket, néhányan modernizálták, fogjuk a hasunkat a sok nevetéstől…még ennyi remek gyerek egy táborban!

Eredményhirdetés!

A dramatizálás különdíját a mi csapatunk nyeri! Nagy taps és egy mesekönyv a jutalom, no, és a dicsőség!

Az egész héten zajló, csapatok közötti versenyben Lengyelország, vagyis MI, másodikak lettünk!!! Hurrá!!!

Jutalmunk a tábor emblémás pólója!

Nagyon boldogok vagyunk!

Az este folyamán nagyon megható dologban volt még részem. Én is vágytam egy ugyanilyen pólóra, a szervezők meg is leptek eggyel, de erről Ti, gyerekek nem tudtatok. Rövid időre elmentem a felnőttekkel, és Ti ezalatt összedobtátok a pénzt egy pólóra nekem. Elszomorodtatok, amikor megtudtátok, hogy már kaptam. De én úgy fogom viselni és úgy fogok rá vigyázni, mintha Tőletek kaptam volna! Köszönöm!

  Augusztus 9., vasárnap

Nincs kedvünk felkelni, álmosak vagyunk és különben is véget ért egy csodálatos, felejthetetlen hét. Mindenki a tábori pólót veszi fel, hiszen mától kicsit jobban összetartozunk. Csak nekünk jelentenek valami fontosat a következők: Hahó! – Figyelem!, egylábú vagy inkább balettozó sas, cseresznye nagyságú, beleharapásra csábító, hamvas kökény, „fáj a hajam”, álomport toló manócskák, labdavadászat ásványvizes palackokról…

Hazafelé bóbiskolunk, időnként felkiáltunk, hogy gólya! egy friss szántáson legalább harminc, Pista bá szerint gyűlést tartanak… egyre gyakoribbak a szülői telefonok, mígnem pár perccel a déli harangszó után megérkezünk haza!

Szép volt!